Vízbázisvédelem - 2011.01.13. 20:30
Az országban kiépített közműves ivóvízellátó művek kapacitása naponta 4,5 millió m3 víz szolgáltatására képes. Hazai sajátosság, hogy ez a kapacitás több, mint 95 %-ban különböző típusú felszín alatti vizekre épült ki. Magyarországon a közüzemi vízellátás valamivel több mint 1700 üzemelő vízbázisról történik. Ezeken felül ismeretes még több mint 70 kedvező vízbeszerzési adottságokkal rendelkező terület - távlati vízbázis -, melyek a stratégiai tartalékot jelentik.
Valamennyi távlati vízbázisunk és az üzemelő vízbázisok közül mintegy 1000 - természeti-földtani szempontból - sérülékeny környezetben van. Ezeken a helyeken nincsenek, vagy hiányosak a természetes vízzáró képződmények, ezért a terepfelszín alá kerülő szennyező anyagok - még ha évtizedek alatt is - lejuthatnak a megcsapolt víztömegbe. A vízkészlet minőségét, különleges intézkedésekkel kell megőrizni, ezáltal pótolva a természetes védelmet.
1997-ben döntés született arról, hogy a vízbázisvédelemben a megelőzés, a költséghatékonyság, a gazdaságosság, a szennyező fizet és a legjobb elérhető technika alkalmazása elvek egyensúlyára kell törekedni. Ezen elvek figyelembe vételével módszertani útmutató készült, valamint az új védőterületi jogszabály (123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet) hatályba lépett.
A sérülékeny környezetben lévő felszín alatti vízkészletek védelme során kiemelt fontosságú az ivóvíz hasznosításra már igénybevett és a hasznosításra kijelölt készletek, a felszín alatti ivóvízbázisok védelme. A vízbázisvédelmi diagnosztikai program célja a sérülékeny vízbázisokon monitoring rendszer kiépítése, optimalizálása, valamint a vízbázis jelenlegi állapotának meghatározása és a biztonságos fenntartást garantáló üzemeltetési utasítás elkészítése.
A vízbázisvédelem végrehajtása során minden sérülékeny környezetű (az 50 éves elérési időt véve alapul) veszélyeztetett üzemelő vízbázison alapállapot-felmérést (diagnosztikai vizsgálatot) kell végezni. Ez fúrásos feltárásokkal történik a vízbázis környezetében uralkodó hidrogeológiai viszonyok megállapítására. A vízmintákon részletes, a lehetséges szennyezőkre is kiterjedő vízelemzéseket kell végezni a szennyezési folyamatok követésére.
Hidrogeológiai modellezéssel meg kell határozni a védőterület szükséges kiterjedését, fel kell tárni a védőterületen lévő szennyező források tényleges szennyező hatását, kockázatelemzéssel meg kell állapítani, hogy mely szennyező forrás milyen mértékű szennyezéssel járul hozzá a jelenlegi helyzet kialakulásához. A feltárt, tényleges szennyezések esetében alkalmazni kell a "fizessen a szennyező" elvet. Előrejelzést is kell készíteni arra, hogy a jelenlegi környezet fenntartása mellett hogyan alakul a víz minősége a következő 50 évben.
A diagnosztikai vizsgálat alapján biztonságba-helyezési terv készül a szükséges intézkedések összefoglalására. Ebben kell meghatározni, hogy mely szennyező forrásokat kell megszüntetni vagy korlátozni, milyen mértékben, milyen módszerrel, és melyeket lehet esetleg zavartalanul hagyni, mert nincs hatásuk a vízminőség alakulására. A legsürgősebb esetekben már az alapállapot felmérése közben sor kerülhet a biztonságba-helyezési intézkedések megkezdésére.
A biztonságba helyezési terv alapján a biztonságba helyezési fázisban történik a hidrogeológiai védőterület kijelölése, ami a jogerős vízjogi határozat alapján a szükséges telekkönyvi bejegyzéseket is jelenti. Ezekhez kapcsolódva történik meg azokkal a területhasználókkal való kapcsolatfelvétel, akik tulajdonát külön intézkedések érintik, valamint a korlátozások érvényre juttatása és a kártalanítások. Ebben a fázisban kezdődik meg a szennyezések felszámolása, a kármentesítés.
A biztonságba helyezési fázisban - a diagnosztikai fázisban kiépült észlelőhálózatra alapozva - kezdi meg működését az ellenőrző, megfigyelő rendszer, beleértve az észleléseket, az adatfeldolgozást, tárolást és információáramlást, valamint a rendszeres értékeléseket.
Ebben a fázisban történik a védőterületek határainak kerítésekkel és jelzőtáblákkal történő terepi kijelölése, valamint a kijelölt területek időszakos bejárásokkal történő ellenőrzése is.
A biztonságba helyezés feladatainak felelőse a vízbázis üzemeltetője, illetve az önkormányzat, továbbá mindazok, akikre a védőterületi határozat feladatot ró.
A biztonságba-helyezést követően a biztonságban-tartásról kell gondoskodni. Ennek keretében üzemi ellenőrző-figyelmeztető rendszert kell működtetni a vízbázison, hogy észlelhető legyen, ha szennyezőanyag került a vízkivétel felé tartó vízbe, lehetőleg akár évekkel az előtt, hogy elérné a vízkivételi létesítményeket, sőt a meghagyott, vagy átalakított szennyező forrásokat is állandó ellenőrzés alatt kell tartani, hogy azok az előrejelzésnek megfelelő módon hatnak-e a vízbázis vizére. Folyamatosan figyelemmel kell kísérni a védőterület egészét is, hogy nem kezdődött-e ott a vizet károsító illegális tevékenység.
Eddig 5 felszíni és 712 felszín alatti ivóvízbázis védőidomát, illetve védőterületét határozták meg vagy a meghatározás folyamatban van (a 123/1997 Korm. rendelet szerint). Ez a vízbázisok 40%-át jelenti, azonban az összkapacitáshoz viszonyítva a teljesítés közel 90%-os.
Közismert, hogy a megfelelő minőségű ivóvíz biztosítása a vízbázisvédelem mellett több úton is elérhető. Keveréssel, hígítással, vízkezeléssel, különböző víztisztítási technológiákkal, palackozott ivóvíz szolgáltatással. Azonban a természetes eredetű, tiszta ivóvíznél nincs jobb, egészségesebb, élvezetesebb.
Megfelelő minőségű ivóvízellátás hosszú távú megőrzésének a biztonság szempontjából legmegnyugtatóbb egyben a leghatékonyabb és a leggazdaságosabb módja a vízbázisvédelem.
.jpg)